A meggazdagodáshoz vezető út sokkal simább, mint gondolnánk, csak néhány dolgot kell betartani. Azt kell csinálnunk, ami a személyes küldetésünk, és amire ugyanakkor igény van. Amikor ez a kettő találkozik, nos, ekkor kezd dőlni a lé.
Az anyagi jólét elérése korántsem afféle misztikus dolog, mint azt sokan gondolják. A legtöbbünkben gyermekkorunktól kezdve él egy kép a gazdagokról, és ezek a rosszul berögzült képek tartanak távol bennünket anyagi problémáink megoldásától. Például megtanultuk, hogy a sikerhez rögös út vezet, sok pénzt csak rengeteg munkával lehet keresni, ezért úgy gondoljuk, egyre többet kell dolgoznunk, hogy több pénzünk legyen, ráadásul ez nem egyeztethető össze a családi élettel. Az igazán gazdagok ezzel szemben rendszereket gondolnak ki, és azokat működtetik. Bármelyik nagy cég szervezeti felépítése ezen az elven alapul: az alkalmazottak, alvállalkozók végzik a munkát, a főnökeik pedig irányítják a rendszert. A saját vállalkozásunkkal ugyanez a helyzet kicsiben – vallja Csapó Ida nők és pénz specialista, női önismereti tréner, a GazdagNők.hu honlap tulajdonosa és blogírója. Ida az idei nőnap alkalmából Mitől dől a pénz? címmel megszervezte a 3. női pénzügyi önismereti konferenciát, melyre társelőadónak meghívta Vida Ágnes pszichológust és online marketing szakértőt, a Gazdagmami.hu tulajdonosát. Rajtuk kívül Ida online tanítványai Jakab Gyöngyi és Pesti Kata számolnak be pénzügyi önismeretük gyarapodásáról.

JAKAB GYÖNGYI
Újrakezdő vagyok, útkereső 47 évesen, lányaim felnevelése után főiskolát végeztem és folyamatosan képzem magam. Párommal nemrég költöztünk Nagymarosra a Duna-kanyarba. Huszonkét évig voltam vendéglátó vállalkozó, férjemmel több presszót, kocsmát, country-clubot vezettünk, de fejletlen volt akkor a pénzhez való viszonyom. Sok dologra csak most, a pénzügyi önismeret és intelligencia tanulása nyitotta fel a szememet.
Huszonkét évi házasság után eljöttem otthonról, addig csak dolgoztam, dolgoztam, benne voltam a mókuskerékben, és akkor jött a nagy életmódváltás. Hat éve vagyok együtt a párommal, szeretünk a Duna-kanyarban élni, a látvány feltölt akkor is, ha nincs pénzünk. Viszont mégiscsak motoszkált bennem, hogy itt újrakezdhetek, de vajon miből? Az online tanfolyam jóvoltából megbarátkoztam a pénzzel, az egész szemléletem megváltozott. Elkezdtünk háztartásnaplót vezetni, és kiderült, hogy bevételünk van egy darab, a páromé, én meg néha hozok valami alkalmi bevételt, kiadásunk viszont van tizennyolc tétel. Elég kemény dolog volt ezzel szembesülni, nem is értem, hogy tudtam eddig így élni. Sokáig úgy véltem, a pénz szennyes, rossz, megront, nem érdekes a pénz, csak szeressük egymást, gyerekek.
A vállalkozásunkban soha nem tudtam, mennyi pénz jön be, mennyi megy ki, vagy mennyivel tartozom, kínszenvedés volt az egész. A férjem is ilyen típus volt, mint én, és hiába menedzseltük jól az ügyeinket, pénzügyileg abszolút nullák voltunk, rá is ment a házasságunk. Ezeknek a hiedelmeknek a levetkőzése már óriási előrelépés.
Mivel nem tudok drága tanfolyamokat megfizetni, úgy járok képzésekre, hogy ha valamelyik falu pályázatot nyer, abban részt tudok venni, vagy ledolgozom, amit tanulok. Most például egy pszichológusnak önismereti társasjátékot forgalmazok és mutatok be konferenciákon, ezért cserébe járok hozzá Gordon-tréneri tanfolyamra. A jövőben mindenképpen az önismerettel kapcsolatos dologgal szeretnék foglalkozni, és mindenképpen nőkkel, erre a módszerre alapozva. A legnagyobb kihívás számomra most az, hogyan fogom majd a szolgáltatásomat eladni, hogy egyáltalán van-e rá igény. Szerintem minden szülőnek jó lenne Gordon-tanfolyamot végeznie, és minden nőnek hasznára válna egy önismereti tanfolyam, ezt akarom tanítani.

PESTI KATA
Tavaly áprilisban kislányom születésével családi bevételeink igencsak megcsappantak. Bármennyire készültünk erre, megdöbbentett, mennnyire kevés az a pénz, amiből új helyzetünkben ki kell jönnünk. Amikor tehát két hónapja beiratkoztam a Gazdagnok.hu online kurzusára, arra voltam kíváncsi, hogy szűkösebb anyagi helyzetünket tudnám-e valamiképpen enyhíteni.
A pénz mindig mumus volt számomra, a kurzuson végig is néztük, mi akadályoz abban, hogy mint eszközre, ne mint célra gondoljak rá. Családomban nagyon keveset beszéltünk a pénzről, emlékszem, sosem volt elég, sokat kellett spórolni. Sok mindenre vágytam, de nem kaptam meg, és az a tudat alakult ki bennem, hogy a pénzért sokat kell dolgozni. Másrészt önálló életem első éveiben nagyon kevésből, néha heti ötszáz forintból éltem a barátommal. Húszéves koromtól magam felügyeltem, mire költök, és ahogy a kezembe került a pénz, ment is kifelé. Egyetemistaként nem tűnt reális kérdésnek, negyven év múlva miből lesz nyugdíjam.
...
A cikk folytatását a májusi lapszámban olvashatják.