Lifting 2008 - Törekvés a természetességre

Véget ért a drasztikus, nagy arcfelvarró műtétek időszaka, a múmiakülsőt felváltotta a természetesnek tűnő fiatal arc divatja. A plasztikai sebészek új kihívása: úgy fiatalítani az arcunkat, hogy ne dermesszék meg vonásainkat.

Öröm, bánat, csodálkozás, undor, idegesség, félelem. Ezek az arcunkon is megjelenő érzelmek a világon mindenütt egyértelműek. Úgy tűnik, a jövőben az arcplasztikai műtétek sikerességének egyik mércéje az lesz, hogy a páciens a megfiatalított arcával képes marad-e ezeknek az érzelmeknek a természetes kifejezésére.

Ami a múltat jellemezte
Az öregedés elfogadása sok embernél nem jelent problémát, de jelentős hányaduk nem képes beletörődni ebbe. Gyakran a társadalmi elvárások is erősítik az emberekben ezeket az érzéseket, sőt sokszor a szakmájukban, életükben való érvényesülés is megkívánja a fiatalosabb külsőt, ezért fordulnak plasztikai sebészekhez.
„Az arc fiatalítására irányuló beavatkozást először az 1900-as években végeztek, amikor az arc bőrének alápreparálása nélkül egyszerűen csak kimetszették a felesleges bőr mennyiséget – meséli dr. László Zsolt plasztikai sebész. – Később az arc, a nyak bőrének nagy kiterjedésű alápreparálása, túlzott oldalirányú megfeszítése volt a cél, ami sokszor olyan mértékű volt, hogy blokkolta az arc bizonyos izmainak működését, és így megváltoztatta az arc mimikáját, annak jellegzetességeit.
Fejlődést jelentett az arc, a bőr és az izom rétege között húzódó kötőszövetes rostrendszer lemezeinek a megismerése. A műtétek során ezt a rostrendszert preparáljuk ki és feszítjük meg, így lehetséges, hogy természetesebb erdményt kapjunk.”

A minilifting jelenti a jövőt
Az utóbbi években terjedtek el az úgynevezett miniliftingek, amelyeknek az az előnye a régebbi arcplasztikai műtétekkel szemben, hogy az eredmény sokkal kevésbé visszafordíthatatlan, kevesebb alápreparálással, heggel, szövődménylehetőséggel járnak.
...