A sorskerék, a lottókerék és a kérek szépen
2007 őrülete: a Titok

Spirituális lázban ég az Egyesült Államok. Legalábbis a könyvpiac. Hogy mi ez pontosan, nem titok. Illetve az. Vagy már nem?

Kezdjük a számtalannal: Amerikában Ontariót lehet rekeszteni az önsegítő könyvekkel. Folytassuk a számokkal: a közelmúltban bankot robbantott egy Rhonda Byrne nevű szerző: a könyvéből készült DVD vezeti a New York Times sikerlistáját, a könyv pedig maga mögé utasította a Harry Potter finálékötetét az Amazon bestsellerei között. Miután minden példányt elkapkodtak Manhattanben, az utánnyomás statisztikája is csúcsot döntött, a Simon & Schuster kétmillió további darabot terített a könyvesboltokban. Ellen DeGeneres, Oprah Winfrey, Larry King hívta meg szerzőjét irányadó nézettségű műsorába… De lebbentsük fel végre a fátylat: a könyv, a DVD, egyben a módszer neve a Titok.
Nem csak piaci őrületről van szó: a téma olyan hot, hogy csetszobákban, munkahelyeken, még a vakrandikon is arról faggatják egymást az emberek, hisznek-e a Titokban. Ez a DVD volt a reprezentatív ajándék az idei Oscar-díjkiosztó gálán. Ellenben őszintén szólva nem csodálkozunk, ha ezt a cikket olvasva nem derül ki, mi a titok A Titokban. Mindez azonban nem akadályozza meg a leíró jellegű beszámolót.
Rhonda Byrne ötvenhárom éves ausztrál producer, aki akkor talált rá a mágikusnak tartott módszerre, amikor az élete érzelmi és anyagi kátyúba keveredett. Meghalt az édesapja, financiálisan pedig a csőd szélére került. A Titok azonban segített rajta, neki pedig saját bevallása szerint kötelessége mindezt a világ elé tárni, hogy más is profitálhasson belőle. A gondolat nem egyéb, mint a vonzás, a rezonancia törvénye. A Titok kifejezetten azt ígéri követőinek, hogy mindent elérhetnek az életben, szakmai és magánéleti vonalon egyaránt. Ennek egyetlen feltétele a hármas szabály: kérni, hinni benne, elfogadni.
Ez itt a 21. század, a blogoszféra, nyilvánvalóan internetes bejegyzések zsillióit találjuk a témával kapcsolatban. Számtalan fórumon tárják fel tapasztalataikat azok, akik A Titok módszerével kérték, hogy teljesüljenek a vágyaik. Arról is beszámolnak, hogy megváltozott a világképük.
Természetes módon azok sincsenek kevesen, akik gúnyolódnak a módszeren. A DVD sejtelmes, leginkább a Da Vinci kódéra emlékeztető hangulatot áraszt: sötét, baljós zene szól, fáklyák világítanak, tekercsek bukkannak fel, miközben huszonnégy, a filmben tanítónak titulált notoritás győzködi a nézőt. Hogy ők mennyire híresek, az szintén gyakran gúnyolódás tárgya: az ellenvélemények szerint a legtöbben ismeretlen, jelentéktelen egyetemek professzorai, áltudósok, kiszorult szakértők. De van, akit már a cím is épp elegendő mértékben irritál, rossz viccnek tartja csupán.
Gail Saltz New York-i pszichiáter szerint a mágikus megoldások azért foglalkoztatják az embereket, mert ezzel meg lehet spórolni a küzdelmet, az erőfeszítéseket. Sokan egyetértenek vele abban, hogy mindez maszlag, ami kifejezetten félrevezető – például amikor krónikus állapotba jutott betegek pusztán a pozitív gondolkodással, hivatásos segítségnyújtás nélkül igyekeznek meggyógyulni. Saltz Jay Leno Today Show-jában kérdőjelezte meg, érvényes-e a Titok valójában. A pszichiáter nyilván azokkal a jelenetekkel nem ért egyet, amikor egy statiszta a kirakatban nézegeti a briliánsnyakéket, a következőben pedig már abban díszeleg. Oprah Winfrey műsorában pedig a tanítók arról győzködtek valakit, hogy a Titok segítségével kikászálódik majd tetemes adósságából.
Szó sincs kizárólag névtelen dilettáns tanúkról. Diane Furstenberg nevét és arcát adta a Titok módszeréhez. Azt állítja, ennek segítségével építette fel országosan ismert divatcégét, most pedig, hogy a DVD kézről-kézre jár, a beosztottjai is meg vannak győződve arról, csak a hármas gyakorlatokat kell alkalmazniuk, és hamarosan ott fognak tartani, ahol a főnökük. Soha élőbb példát, gondolják – és hangoztatják: „Mindez azért történt meg, mert Diane ezt akarta. A Titokban igenis sok igazság van.“
A kételkedők szerint, akik szintén nincsenek kevesen, a Titok elnevezése briliáns marketingfogás. Nincs ember, akiben ne moccanna meg a kíváncsiság annak hallatán, hogy egy talányra derülhet fény. Bizonyára nagyrészt ennek tudható be a csillagászati példányszám és a másfél millió eladott DVD. A pozitív gondolkodás alapvetését elnevezni a Titoknak – mindez szemmel láthatólag megtette a magáét. És hozzá a könyv zseb-kompatibilis, kicsiny mérete is azt sugallja, valami különleges, fontos igazságokat rejtő darab.
A huszonnégy tanítóról, ha lehet, még rosszabb a szkeptikusok véleménye. Rhonda Byrne népszerű motivációs trénereket és közírókat kért fel a közreműködésre, majd némelyiket filozófusnak, másokat látónak, hovatovább „személyes képesség-kibontakoztatónak“ kiáltotta ki. Komoly problémát jelent az is, hogy a könyvben szereplő példák szűk látókörű, kispolgári értékrendet képviselnek és közvetítenek, olyat, ahol a legfőbb életcél a jobb gépkocsi, a feltűnő ingatlan, az egzotikus nyaralás, természetesen a láblógatós fajtából. Tulajdonképpen arra biztatja az olvasót, hogy gondolati úton rendeljen házat, a háza elé vadonatúj autót, forgassa meg a lottókereket. Csak ezek után következik az egészség és a párkapcsolat – a mások jólétét szem előtt tartó megnyilvánulásokról nem is beszélve. Ez olyan bántóan szembeszökő, hogy a huszonnégy tanító között is akad, aki szóvá teszi – a kört pedig azzal zárja, hogy a materialista célok csak a beugrót jelentik, akkor az ember rákap a vonzás törvényének ízére, és előbb-utóbb következhet a közjólét.
Elmarasztalják azért is, mert manipulatív és félrevezető módon él (vissza) az emberi civilizáció nagy neveivel. Amikor Beethovenre, Newtonra, Einsteinre, Martin Luther Kingre hivatkozik, elég sajátságosan ragadja meg a valóságot: a hatalmas német zeneszerző a valóságban hírhedten emberkerülő volt, az angol fizikust megszállottan foglalkoztatta a személyes megváltás kérdése, a relativitáselmélet megalkotója pedig egyenesen kigúnyolta a kvantumösszekeveredés gondolatát. Ami Martin Luther Kinget illeti, aligha kétséges, hogy megteremtette a szebb jövő vízióját – ám semmi sem állna távolabb az igazságtól, mint azt mondani, hogy leült a nappaliba, és várta álmai beteljesülését.
...