A férfiak preferenciája azt tanúsítja, igen. Határozottan. A libidó fütyül a kilókra. Fogyókúra újragondolva!
Egy híres szexológus rendelőjében játszódott le a következő jelenet: János és Júlia négy éve házasok, azért ülnek ott, hogy mentsék, ami menthető. A nő neheztel a férfira, amiért már nem olyan gyöngéd, alig néz, és szinte egyáltalán nem figyel oda rá. A férfi ellenben számonkéri, hogy a felesége már nem szeret annyira szerelmeskedni, sokkal kevésbé érzéki, mint azelőtt. „Mi előtt?“ – kérdez rá a terapeuta. „A kib*** diétája előtt!!!“ – fakad ki a férj. És beszámol róla, hogy Júlia fél éve gyakorlatilag alig eszik, mert egy barátnője telebeszélte a fejét, hogy ha harmincévesen negyvenkettes a mérete, öt évvel később XXL-es ruhákban lesz kénytelen úgy tenni, mintha rajongana a fiatalos, direkt színekben gyártott hatalmas leplekért. Az étterem, mint szórakozási lehetőség megszűnt. „Minden vacsoránk fűrészpor ízű lett, mint azok a falatnyi kis balhék a tányérján. Ahogy leadott, vézna lett a libidója is!“ Jánost azonban a leginkább az bántja, hogy Júlia egyáltalán nem vette figyelembe őt, amikor belevágott a diétába. Saját bevallása szerint imádta a felesége kerek popsiját, a buckákat és a párnácskákat itt-ott, a combját és a hasát, amelyeket bizony nem mondhatott vékonynak vagy laposnak, de neki nagyon tetszettek. A tíz kiló leszaladtával Júlia szögletesebb lett, hidegebb és szárazabb. Pedig János a maga részéről egy dús, tüzes nőbe szeretett bele annak idején.
Hát, azt nem tudjuk, mi a történet vége, de ahhoz ez a töredék is elég, hogy felvessen néhány fontos kérdést ebben a mi féktelen cingársághajszánkban. Lehetséges, hogy a férfiak azért preferálják az ágyban a domborulatokat és gömbölyű formákat, mert ezek a nők jobb szeretők, mint azok, akiken nincs súlyfelesleg? Egyáltalán, mit jelent az, hogy jobb? Technikát? Vágyat? Motivációt? Orgazmuskészséget? A nők vagy a férfiak szempontjából beszélhetünk minderről?
Miért nem baj
A közhelycsapdák elkerülése végett nézzük először a pszichológiát. Az régóta elfogadott, hogy a kerekded nők érzékiek, talán bújkál itt egy kis biológia is. A zsírszövetben a koleszterin ösztrogénné, női hormonná alakul, illetve androgénné, ami viszont férfihormon, tesztoszteron-tartalommal, és arról ismert, hogy emeli a libidót. Minél több tehát a zsírszövet, annál könnyebben éleszthető a vágy. Feltéve, hogy a gömbölyded nő jól érzi magát a bőrében. Első ugyanis a mentális hozzáállás. Egy korpulens nő jobban odafigyel a testére, a torkosságára, a vágyaira, a gyönyörkeresésre.
Csak ruha nélkül
A probléma az, hogy fel kell kelni az ágyból, és ruhába kell bújni. Elkezdődik valami kétségbeesett, rejtett küzdelem, bizakodás, hátha ezekben a rafinált szabásmintákban nem látszik annyira, amit el akarunk takarni. Mert bizony meg kell jelenni a külvilágban. Ami azt jelenti, hogy meg kell felelni a korabeli közízlés elvárásainak. És az mostanság, mint tudjuk, nem épp a Duci Juciknak kedvez. Ott trónolnak rajtunk azok a fránya kilók. Szexuálisan elfogadhatóak, szeretetreméltóak, még előnyeit is élvezzük, de szociálisan csak akadályt jelentenek, ellenségesek, utálatosak! Vajon hány nő vet ezzel számot? Hogy ez a testi tudathasadás súlyosabb promléma, mint az a lehetetlen úszógumi? Hogy ezzel az állandó belső dulakodással több problémát teremt a teste és a lelke számára, mint amennyit száz cseppet sem reform, de jóleső és emlékezetes vacsorával teremtene? Ha egy nő van olyan intelligens, hogy felfogja, a minőségi életnek alapeleme a kiteljesedett szexualitás, az feltehetően számos életterületen elkötelezett. Fontossági listáján a puszta külsőség épp hogy eléri a huszadik helyet. Gondoljunk csak bele a következő, kifejezetten mulattató paradoxonba: ha valóban nem szeretjük a plusz kilókat, hogyhogy éppen azzal adhatjuk a legkomplexebb szeretetcsomagot valakinek, ha teljes panorámában, ruha nélkül mutatjuk meg neki őket? Hm?
Rengeteg dietetikus és gasztroenterológus szalad bele naponta ebbe az ellentmondásba: meztelenül autonóm, ruhában megfelelni vágyó. A nők úgy akarnak vékonyabbak lenni, hogy a mellük és a fenekük lehetőség szerint foghatós, kerek maradjon, különben a férjük őrjöngeni kezd. Márpedig ez fiziológiailag lehetetlen. Egyébként cikkünk kérdésére ez is válasz: azok a gömbölyű nők, akik ormótlannak érzik a saját testüket, bizonyosan nem jó szeretők, mert folyamatos szenvedésben vonszolják át magukat az életen. Azok, akiket a partner elismer és csodál, szépnek érzik magukat. Szívesen hordanak csábos fehérneműt, sugároznak, nem titkolják, mit várnak az erotikától. Epikureusok, élvezik az életet, temperamentumosak, és nem súlyvesztő tervekkel keresik fel a szakembert, hanem mert megerősítést várnak abban, hogy életrevaló a szépségideáljuk. Ezeket a nőket nem is kell lefogyasztani. De azt mindenkinek célszerű eszébe vésnie, hogy egy diéta valóságos fursztrációbomba, és elsősorban a libidó törékenységét veszélyezteti. Meg a férfiak jókedvét, akik majdnem mindent hajlandóak háttérbe szorítani egy gyertyafényes, ÉS nem pedig DE kiadós vacsora kedvéért.
Ha fontosabb a sziluett
A testes nők sokkal kevésbé nárcisztikusak, mint a vékonyak. Akit fogva tart a saját sziluettje, nehezebben találja meg magában az állatit.
...