Luxusélet Dubaiban
Utazás a legek és csodák földjén

Felhőkarcolók, golfpályák és vízesések a sivatag közepén, pálmaszigetek, luxusszállodák a tengeren és a tenger alatt. Ha egy berlini építkezésen nincs elég daru, lehet, hogy bérbe adták őket Dubaiba.

Az arab öbölnek azon a részén, ahol ma Dubai, az Egyesült Arab Emirátusok üzleti központja és a luxusturizmus paradicsoma áll a sivatag és a tenger határán, száz éve jóformán csak beduin törzsek és gyöngyhalászok kunyhóit találtuk volna a végtelen homokdűnék között. Ám a történet szerint (ami bővelkedik ugyan csodás elemekben és mégsem mese) a fogyatkozó olajkészletek láttán a 90-es években a sejk elrendelte, hogy országa legyen az arab világ legfényűzőbb pontja. Hogy aki szeretné a legeket a képtelenségig fokozni az élménygyűjtés és a költekezés terén, annak egyből Dubai jusson eszébe. A valóban páratlan infrastrukturális fejlesztések nyomán azóta évente több millió turista fordul meg itt.
A 70-es évek elején szövetségre lépő emirátusok legdinamikusabban fejlődő tagjának egész története és berendezkedése sajátos, kezdve a lakosság összetételével. Az itt lakóknak ugyanis legfeljebb a negyede állampolgár, és 80 százaléka férfi! A nagyszerű kereset reményében a világ minden tájáról érkező vendégmunkások, pakisztániak, indiaiak, filippinók, európaiak és amerikaiak kasztrendszer-szerűen tagozódnak. A vállalkozások és a szállodaipar középvezetői sokszor indiaiak, a felső vezetők amerikaiak vagy Európából jönnek. Céget alapítani Dubaiban külföldieknek csak egy többségi tulajdonosként bevont helybélivel együttműködve lehet. Nemrég enyhítették az állampolgársághoz jutás feltételeit: akinek házastársa dubai születésű, újabban már 35 évnyi emirátusi tartózkodás után megkaphatja. Ezt követően viszont aligha lesznek anyagi gondjai. Az állam élete végéig gondoskodik róla. A XIX. század végétől igazgyöngy-exportot folytató, majd az olajból és a kereskedelemből, napjainkban pedig a luxusturizmusból meggazdagodott és szuperszónikus sebességgel fejlődő Dubai területe adómentes. Központja szinte egyetlen hatalmas bevásárlóváros a világ legnagyobb brendjeivel. A leghivalkodóbb pompa mellett az elérhető árak éppoly jellemzőek errefelé, mint a kultúrák sokfélesége.

Már Frankfurtban, az Emirates éjszakai jártán átléptünk egy másik világba. Próbáltam elhelyezkedni a kényelmes ülésen, a sivatag színét viselő takaró alatt, ahogy egykor a beduinok a testükre formázott langyos homok mélyedésében, mégsem sikerült elaludnom. Így már a hat órás úton elkezdhettem Dubai felfedezését az érintőképernyő és a kártyaolvasós távirányító segítségével. Telefonként is működött, csak meg kellett volna mutatnom neki a hitelkártyámat. Éppen belefáradtam a zenei és tévécsatornák közötti szörfölgetésbe, a repülési adatok és térképek tanulmányozásába, végül az ímélezést, a taxi rendelést és a számítógépes játékokat is kihagytam, amikor a horizonton és a gépre szerelt kamerának köszönhetően a képernyőmön végre felkelt a nap, és megkezdtük a leszállást.
Dubai földjére lépve először zárt körül az az elképzelhetetlenül súlyos hőség, amit, hála a légkondicionált épületeknek és járműveknek, később csak a tengerparton és a sivatagban volt alkalmam megtapasztalni. Bár novembertől áprilisig szelídebb a klíma, a hőség és a homok a hely kalandos lényegéhez tartozik. Egyetlen országot sem ismerek, amelyik ilyen látványosan fittyet hány az adottságainak. Forró, hipermodern, tradícionális, fényűző és abszurd. Akkor is ezt éreztem, amikor a reptéri parkolóban a Burj Al Arab vakítóan fehér egyenruhás sofőrje átnyújtotta a nagy vörös rózsacsokrot, és tálcán gurigába csavart hűtött és illatos törlőkendőket kínált, aztán ránk zárta a szintén hófehér Rolls-Royce ajtaját.
Az Arab toronynak nevezett hotel felé – mely a világ első hétcsillagos és máig a legelképesztőbb luxusszállodája, és Dubai egyik jelképe – felhőkarcolók, építkezések, oázisok, pálmák, zöldellő golfpályák mellett vitt az utunk. Arshan, a sofőrünk elmondta, hogy indiai, négy éve él itt, majd a távolban egy furcsán elnyúló nagy tömböt mutatott, aminek az oldalába mintha lejtősen egy gigantikus logarléc tokja fúródott volna. Ez lesz a világ legmagasabb épülete, az pedig ott a sípálya, mondta büszkén.
...