Magyar diáklányok Olaszországban
Csak tánc és semmi szex

Félhomály, fényes rúd, amit tízpercenként újabb lány ölel körbe. A színpadon csillogó ruhák hevernek szanaszét, a vastag talpú üvegcipő ritmusra ütközik a földnek. Éhes tekintetek kereszttüzében a meztelen lány nagy átéléssel simogatja magát, de gondolatai már a jövő heti vizsgákon járnak. Nincs ezzel egyedül az olasz bárban: egyre több magyar diáklány keresi vetkőzéssel a kenyerét.

„Látod azt a szőke lányt miniszoknyában, nagy csomagokkal? Biztos, hogy most jött haza ő is. Kíváncsi vagyok, mennyit szedhetett össze. Jó a teste…” Stadionok, kettes metró, nyár végi délután. Mások talán csak egy csinos lányt látnak, de a 24 éves Réka meg van győződve róla, hogy a nőt most tette ki a szállítója. „Ez az állomás amolyan gyűjtőpont, a lányokat leggyakrabban itt veszik fel és ide hozzák haza a sofőrök. Én már messziről ismerem ezt a kifejezést az arcokon. Milyen bizonytalan ő is… Találgatja, hogy tényleg kijön-e érte a barátja, ahogy ígérte, vagy inkább itthagyja, mert nem bírja megemészteni, ami tett.”
Réka tudja, miről beszél, éveken keresztül dolgozott nyaranta Olaszországban sztripítáncosként, még az egyetem alatt. „Nagyon sok diáklány volt ott már akkor is, és egyre többen mennek. Van, aki néha télen is táncol és a színpadról lejőve előveszi a jegyzeteit. Egyébként nem sokban különbözik egy ilyen pénzgyűjtő-túra az iskolától. Elvégre itt is van felvételi, előadások, meg értékelés. Csak itt nem diplomát osztanak, hanem pénzt meg lelkiismeretfurdalást.”
Felvételi
Rékának könnyű dolga volt, a szakmába a nővére révén került be. „Láttam a készülődéseit, elmondta őszintén, hogy miért utazik ennyit. A szüleim tudtak mindenről, a rokonok és a barátok azt hitték, bébiszitter, csak néha kérdezgették, hogy minek egy pesztonkának havonta ennyi smink meg ruha. Én az egészben semmi kivetnivalót nem találtam. Attól, hogy az ember ledob magáról egy-két ruhadarabot, még nem lesz prostituált – gondoltam. Amikor elkerültem az egyetemre, színes álmokat szőttem, tervezgettem, mi mindent vehetnék meg magamnak. Tudtam, hogy az egészet könnyen valóra válthatom, láttam, mennyire jövedelmező egy-egy nyári kiruccanás. Nem volt más hátra, mint hogy meggyőzzem édesanyámat: nem fog elmenni az eszem, csak táncot vállalok, semmi mást.”
Aztán következett a felvételi eljárás. Míg régen ORI- vizsga kellett még a sztriptíztánchoz is, legalábbis Magyarországon, addig az illegális sztrippereknél a megfelelés bizonyítéka inkább a diszkréció és a rátermettség sajátos elegye. „Nekem nem kellett bizonyítanom, hogy nem lesz velem probléma, hiszen a testvérem révén már ismertek. A legtöbb talpraesett lánynak van keletje a piacon, az alacsony, deszka típusok éppúgy keresettek, mint a ducibbak. Olaszországban egyébként nagyon kedvelik a magyar lányokat, főleg ha szőkék és a mellük is méretes. A tánctudást nem ellenőrzik, úgysem az a lényeg. Ez a munka azoknak való, akik szeretik magukat megmutatni, kell a vágy, hogy a testemmel el akarom varázsolni a világot!”
A lányokat sofőrök szállítják, ők általában a benzinköltséghez kérnek részesedést. Ezek a férfiak általában külföldön dolgoznak, és gyakran ingáznak a két ország között. „Nagyon sok terhet levesz a vállunkról ez a módszer, hiszen a munka nem törvényes, a hatóságok pedig tisztában vannak vele, hogy sokan vagyunk, egy fiatal lányokkal tömött autó azonnal feltűnést keltene. Ha megkérdezik, miért jöttünk Olaszországba, a válasz mindig ugyanaz: a barátommal pihenni, ezt jól belénk verték. Még így is előfordul, hogy átkutatják a bőröndöket egy-egy ellőnőrzéskor, ezért kell a táncosruhát és a vastag talpú csizmákat a csomag legmélyére rejteni. Amikor az ember maga mögött hagyta a határt, fellélegezhet: az első akadályon túl van. Most jön a neheze.”
Előadások
Réka azt hitte, lesz még alkalma kicsit körülnézni a bárban, mielőtt dolgoznia kell, de mivel az egyik lány megbetegedett, már az érkezése napján munkába kellett állnia. „Először közöltem a vezetővel és a nővéremmel, hogy nem fog menni a dolog, táncoljon helyettem ő, de kinevetett. Nem akartam kínos helyzetbe hozni, úgyhogy jó pár koktélból merítettem bátorságot. Otthon olyan egyszerűnek tűnt az egész: felmegyek a színpadra, táncolok, amit egyébként is nagyon szeretek csinálni, aztán szép lassan ledobom magamról ruhát. Ahogy ott álltam, rájöttem, ez azért nem egészen erről szól.” A legtöbb egyetemista lány számára hamar világossá válik, hogy az elsődeleges szempont a vágyfokozás. „Bevezetésként az összes lány egyszerre táncol fönn a színpadon. Ez egy kicsit lenyugtatja az embert. Aztán jönnek sorra egyesével – mindenki kap egy egzotikusan és erotikusan hangzó művésznevet, és ha meghallja, már rohan is a színpadra. Beindítják az előre kiválasztott zenét, és indulhat is a tánc. Van, aki csak vonaglik, más előadása inkább aerobicnak tűnik, de a csábos mozdulatok ösztönösen jönnek, ha ennyi sóvárgó tekintet tapad az emberre. A tömeg lelkesedése, ahogy látod a szemükben, hogy csak téged akarnak, elvarázsol: te magad is tetszeni akarsz nekik. Amikor a színpadon állsz, nem érinthetnek meg, kicsit olyan, mintha uralkodnál rajtuk. A célt, hogy kívánjanak, elérted, itt még te szabod a határokat.”
Aztán jön a feketeleves. A lányok kapnak ugyan alapfizetést, de igazán jelentős összegeket úgy lehet hazavinni, ha a tánc után lemennek a vendégek közé, egy szál tangában. Erre a falatnyi ruhadarabra is csak azért van szükség, hogy a férfiak a vékony pántokba tudják tűzni a papírpénzt. Ilyenkor néha már erőszakosabbak. „Egy-két ilyen alkalom és eleged lesz a pasikból. Most már nem te vagy nyeregben, jó képet kell vágni a durvaságukhoz. Nem kell hozzá sok nap, és gyűlölni kezded őket, mit képzelnek magukról, hogy fogdosnak? Azzal nyugtatgatod magad, hogy mit fogsz majd venni a sok eurón.”
A táncok szünetében a lányoknak konzumálni kell, azaz beszélgetni és a vendégeket italfogyasztásra ösztönözni. A társalgás nagyrészt angolul folyik a leggyakrabban fiatal vagy középkorú, jól szituált vendégekkel. Hogy miről? „Egyszer egy férfi a családjáról is mesélt nekem, nagyon szerethette a feleségét, ha a félmeztelen testem ellenére is csak róla tudott beszélni. Az már egy másik kérdés, hogy akkor minek járt szinte naponta hozzánk.” Gyakran a munka után sem édes a pihenés, mert a szebb nők rivalizálnak egymással, rengeteg a veszekedés, a vita. „Szerencsére némileg visszafogja az embert, hogy idegen országban, magára hagyatva van. Néha szövődnek barátságok, de olyasmiről még nem hallotam, hogy valakik kinn ismerkednek meg és otthon is összeültek volna feleleveníteni az élményeiket.”
Vizsgák
Az igazi próbatétel a hazatérés. Az emberek a filmeken elfogadják a kényszersztrippereket, a valóságban azonban gyorsan összekapcsolják őket a prostituáltakkal. „Nekem is próbáltak ugyan ajánlatot tenni, de a munkán kívüli kapcsolat tiltott, aki ezt megszegi, elküldik. Nem kurvának, hanem táncosnőnek mentünk ki, erre a bárfőnökök is allergiásak, meg a jobb érzésű lányok is.” Olaszországban törvények szabályozzák, hogy a sztriptízbárokban csak és kizárólag táncolhatnak a lányok. „Ennek ellenére itthon még mindig azt hiszik, hogy aki levetkőzik, az a testét is eladja. Valóban nagy a kísértés, mikor az ember látja, hogy így mennyivel többet lehet keresni, hogy a kényszerprostitúcióról ne is beszéljünk. Engem szerencsére csak biztonságos helyre közvetítettek. Voltam ugyan egy olyan bárban, ahol a tánctér mellett egy bordély is működött: tudták a vendégek is, hogy ha prostituáltat keresnek, föl kell menniük, ha csak a lányokat akarják megcsodálni, akkor le.”
A hazatérés másik sarkalatos pontja a társ reakciója. A férfi, akit a barátnője beavat a titokba, és ennek ellenére nem szakít rögtön, nem biztos, hogy heteken keresztül kitart választottja mellett. „Szegény páromnak át kellett értékelnie sok mindent velem kapcsolatban. De elfogadott, mert rádöbbent arra, lehet, hogy többek is láthatnak, de én csak az övé vagyok. Egyszer kinn is volt velem, és és azt hiszem, kicsit büszke volt arra, hogy az ő barátnőjét ennyien kívánják. Nekem ez inkább megalázó érzés volt. Azóta az a kapcsolatom megszakadt, de nem a tánc miatt.
...